Szárazföldi Teknős

Telelést követően, minden tavasszal gyakori probléma a szárazföldi teknősök étvágytalansága. Előidézésében számtalan tényező szerepel, amelyek közül elsősorban tartástechnológiai hibák a legjelentősebbek, de számos betegség is okozhatja. A jelenséget összefoglalóan telelés utáni étvágytalanságnak (“Poszthibernációs anorexia” - PHA) nevezik.
A megfogalmazás valójában nem egy konkrét betegségre utal, hanem a telelés alatt / után kialakuló különböző problémák következményeként jelentkező étvágytalanságra. Gyakorlatilag erről beszélünk minden telelést követő koplalás esetén.

Egészséges teknős a telelést követően általában egy héten belül elkezd táplálkozni.

A betegség megértéséhez ismerni kell a teknősök telelésének folyamatát. A természetben a teknősök a számukra kedvezőtlen körülmények elől elvonulnak és úgynevezett téli álmot alszanak. Telelés során a teknősök életfolyamatai lelassulnak, így kevesebb energiát igényelnek az életbenmaradáshoz. Az ilyenkor szükséges tápanyagot valamint folyadékot a korábban felhalmozott tartalékaikból fedezik. A telelés végére a raktárak jelentős mennyiségben csökkenek, szélsőséges esetben ki is ürülhetnek. A teknősök betegségekkel szembeni ellenálló képessége így tavaszra csökken és szervezetük ekkor a legsérülékenyebb.

A telelést követő étvágytalanság kialakulásának leggyakoribb okai következők:

• Telelés alatti hiányosságok:
  
  Alacsony telelési hőmérséklet: Fagypont körüli hőmérsékleten kezdetben fagyási sérülések jelentkeznek. Leggyakrabban a szem sérülése alakul ki, aminek akár vakság is lehet a következménye. (Nulla Celsius fok alatti hőmérsékleten a teknősök megfagynak).
  
  Magas telelési hőmérséklet: nem kellően alacsony hőmérséklet szintén veszélyes a telelés során. Ilyenkor a teknős életfolyamatai, anyagcseréje nem lassul le kellő mértékben, ellenben étvágya nincs. A tartalékok így sokkal hamarabb kimerülnek, aminek káros hatásai sokszor a telelést követően jelentkeznek csak.
  
  Szükségesnél hosszabb ideig tartó telelés: Éghajlatunkon a tél rendszeresen hosszabb ideig tart mint a teknősök természetes élőhelyén. Az elhúzódó telelés alatt, hasonlóan az előző esethez, szintén elfogynak a teknős tartalékai.
  
  Kártevők: Ritkán előforduló gond lehet a különféle rágcsálók támadása (megrágás).
• Telelést követő problémák:
  
  A telelés végét követően a teknőst újra a számára ideális körülmények között szükséges tartani. Amennyiben ez eltér a faj számára szükségestől, úgy a teknős nem fog elkezdeni táplálkozni és előbb utóbb megbetegszik.
  
  Esetenként előfordul, hogy a teknős hamarabb felébred a telelésből, de ez észrevétlen marad. Ilyenkor szintén nem megfelelő viszonyok között kénytelen tartózkodni, ami betegségekhez vezet (alacsony tartási hőmérséklet, ivóvíz és táplálék hiánya, stb.).
• Egyéb háttérbetegségek, amelyek a telelés előtt is megvoltak, de tüneteket nem mutattak, lappanganak (bakteriális és vírusos betegségek, hiánybetegségek, szaporodásbiológiai problémák, stb.).

Ébredés után fontos a teknősöket megitatni. Itatás céljára legmegfelelőbb ha a teknőst egy lapos, langyos vízzel teli tálba helyezzük. Ebben akár 10-15 percet is eltölthetnek. (Lényeges szempont, hogy a fejét ki tudja emelni a vízből!).

Az előzőek figyelembe vételével az ébredést követően a legszükségesebb tennivalók a következők:

• a teknős számára ideális körülmények biztosítása (hőmérséklet!, megvilágítás, rejtekhelyek, stb.)
• a teknős megitatása (feladata a telelés alatti folyadékveszteség pótlása, ezenkívül a telelés során felszaporodott káros anyagok eltávolítását is elősegíti)

A telelésből felébredt teknősnek nagyjából egy héten belül el kell kezdenie táplálkozni. Ha ez nem történik meg annak két oka lehet: helytelen tartási körülmény vagy valamilyen betegség. Az utóbbi esetben minél hamarabb forduljunk hozzáértő állatorvoshoz!

Görög Teknős

A görögteknős a leggyakoribb fogságban tartott szárazföldi teknős Magyarországon. Nem is csoda, hiszen a hozzánk közeli országokban, Bulgáriában, Romániában, Görögországban, Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban szabadon élnek. A bozótos, sziklás dombvidékeket,ligetes erdőket szeretik. Közepes méretű állat, a nőstény 18-25 centiméter, a hím 14-18 páncélhosszúságúra nő, szélessége 12-14 centiméter, súlyuk pedig 1-1,5kg-t érhet el. Amennyiben szívvel-lélekkel gondozzuk, tápláljuk állatainkat, úgy könnyen elélhetnek akár 25-30 évig is. Azonban volt rá példa, gogy egy "aggastyán" teknős 115 évig élt. A hím és a nőstény görög teknőst kicsit nehéz megkülönböztetni. A hímnek hosszabb a farka és A nőstény nem csak nagyobb, de laposabb is, hasa egyenes, esetleg kissé domború, míg a hím hasa kifejezetten homorú.
Két csoportra lehet osztani a görög teknősöket. Az egyik az alapfaj (Testudo hermanni hermanni) és a Testudo hermanni boettgeri-re.

A boettgeri alfajnak kerek sárga, barnás vagy fekete foltokkal tarkított hátpáncélja van. A combpajzsa kisebb, mint a mellpajzsa. Ez különbözteti meg a hermanni-tól, mert annak nagyobb a combpajzsa, mint a mellpajzsa. Az alábbi képen látható a különbség.

Beszerzése

A görögteknős a legkedveltebb szárazföldi hobbiállatként tartott teknős. Kereskedésekben gyakran előfordul, de tenyésztőhöz is fordulhatunk teknős-igényünkkel. Veszélyeztetett faj, az Európai Unió védelmi listájának (A) kategóriájába sorolják.

Az állat helyének kialakítása

Ha görög teknőst szeretnénk tartani, akkor mindenképpen 1-2 m2-es helyre van szükségünk. Itt is csak egy, maximum két teknőst helyezhetünk el. Mint minden teknősnél, a görög teknősnél is érvényes az, hogy minél nagyobb a hely, annál jobb.Két-három állatnak már legalább három négyzetméter nagyságú férőhelyre van szüksége. A terráriumot homokkal, földdel, kövekkel, fadarabokkal és bújóhelyekkel lehet és kell elrendezni. Ügyeljünk arra, hogy egyaránt legyen meleg és hűvös terület. A talajt kétnaponta meleg vízzel öntözzük meg. A terrárium talaja vastag (8-10 centiméter vastagságú) réteg kerti föld legyen, használhatunk darált kókuszháncsot is. Virágföldet - ha lehet - ne használjunk a benne lévő műtrágya miatt.
Elég jól tűri a hőmérsékletingadozást. Csak arra kell figyelnünk, hogy hasonlók legyenek a körülmények, mint a természetes élőhelyén. Télen és ősszel 18-25°C, nyáron a 20-35°C megfelelő. A hősugárzó alatt lehet akár 45°C is. Éjszaka egy kicsit vegyük le a fűtést. ősszel és télen 10-15°C, nyáron pedig a 15-22°C elegendő. Ha van rá lehetőségünk, akkor nyáron tegyük ki a szabadba. Ha ezt nem tudjuk biztosítani, akkor UV-lámpát kell beszereznünk, hogy a teknősünknek megfelelő legyen a csont- és páncélképződése. A teknősünket hetente kétszer, 70 cm-es távolságból kell "UV-lámpáznunk". Ilyenkor ne használjunk infralámpát is. Ne tartsuk a teknősünket az erkélyen!

Szárazföldi teknősök szabadtéri tartása

Etetés, itatás

A görög teknősökszinte kizárólag növényi táplálékot fogyasztanak. Ez százalékos eloszlásban így néz ki: 80% rostban gazdag növényi tápanyag, 15% zöldség, 5% gyümölcs. Ezt a teknőstartók gyakran hibásan értelmezik és állataik számára heti egy gyümölcsnapot iktatnak be. Helyesebb, ha az állatok minden nap a fenti százalékos eloszlásban kapják a zöld növényeket, a zöldségeket és a gyümölcsöket is. A megfelelően összeállított keverékből a teknős igényeinek megfelelően fog válogatni. A teknősök igénylik a táplálékkal bevitt vizet, amit vegetációs víznek nevezünk. A rostban gazdag, zöld növények, amelyekben esetleg még a lignifikáció is előrehaladottabb, jelentősen csökken a vegetációs víz mennyisége. Ez a vakbélemésztésben okozhat zavarokat. Ezt az ivóvíz nem pótolja. Ha csak rostban gazdag leveleket kap, és nem jut elegendő zöldséghez vagy gyümölcshöz végbélopstipatio alakulhat ki. A kizárólagos gyümöcsevés az állatokra nézve szintén káros ugyanis a magas vegetációs víztartalma hasmenést, cukortartalma pedig a máj elzsírosodását okozhatja.

Etethető növények: A teknősök etetésére vadon termő, nem vegyszerezett növények, termesztett zöldségek és gyümölcsök használhatók fel. A vadon termő növények közül a pitypang az egyik leggyakrabban alkalmazott teknőstakarmány. A pitypang tavasszal és nyáron is gyűjthető. A teknősök a leveleit és a virágát egyaránt elfogyasztják. A pitypang kalcium foszfor aránya kedvező. Szinte egész évben gyűjthető tyúkhúr. Nyári időszakban az útifűfajok is megtalálhatók és gyűjthetők. A termesztett zöldségek széles választéka áll rendelkezésünkre. A teknősöknek adható saláta, paradicsom, cukkíni, sárgarépa. A gyümökcsök között az alma, körte, sárgabarack, őszibarack a javasolt.
Vitamin és Ásványianyag kiegészítés: A szárazföldi teknősök igen sok kalciumot igényelnek a táplálékukban. A megfelelő mennyiség elengedhetetlen a páncél egészséges fejlődéséhez. A kalciumhiány a páncél elpuhulásához és deformációjához vezethet. A természetes élőhelyen a növényekben akár 4-5:1 is lehet a kalcium-foszfor arány. A fogságban tarott állatoknál figyenli kell a megfelelo kalciumkiegészítésre. Ez megoldható boltban vásárolt kalciumporral, nagyon jó megoldás még a fottjás héját porrá törni mozsárban és ezzel szórni meg a táplálékot. A fölre érdemes szórni összetört szépiát, vagy mészgritet, amiből az állat kedvére eszegethet, ha szüksége van rá. A kalcium beépítéshez kükség van D3 vitaminra. A szabad téren tartott állat ezt a napból nyeri ki. Ha teknősünket terráriumban tartjuk szükség van egy napfényspektrumú fénycsőre. Ha nem kap elegendő mennyiségű D3 vitamint az kalcium-anyagforgalmi betegségekhez vezethet.
Nagyon fontos a terráriumban tartott állatoknál a vitamin kiegészítés is. Többféle vitaminkészítmény van a piacon. A legtöbben azonban a (többek között: Sátorhelyi Tamás – az egyik legnagyobb hülloszaktekintély) a Korvimin ZVT + Reptile elnevezésu vitaminkészítményt ajánlják, valamint jól bevállt kiegészítő még a JBL TerraVit nevű készítmény, mely tartalmaz minden szűkséges vitamint és ásványi anyagot is. A vitaminkiegészítéssel azonban vigyázni kell, mert könnyen túl lehet adagolni, főleg az A vitamint, ami komoly problémákat okozhat. Éppen ezért a vitamin kiegészítés hetente 3 alkalommal javaslom. Finoman meg kell hinteni vele a táplálékot.

Az etetés gyakorlata: A teknősöket naponta friss táplálékkal kell megkínálni. A frissen gyűjtött zöld nönények leveleit a kisebb teknősök részére fel kell aprítani. A zöldségeket meg kell mosni, majd az uborkát és a tökféléket fel kell szeletelni. A gyümölcsöket szintén el kell mosni és a fent említett arányban elekverjük, majd megszórjuk magas kalciumtartalmú kiegészítővel. A keveréket a reggeli órákban kell a teknosök elé tenni. Fontos, hogy minig legyen friss víz állataink előtt, mert rendszeresen isznak. Mivel az állott vizet nem szeretik érdemes minden nap az etetéssel egy időben a vizét is kicserélni.

Gondozás

Napoztassuk teknősünket. A terrárium megvilágításának fontos szerepe van az állat életében, ettől függ aktivitása, étvágya, még szaporodási kedve is. A világítást különböző fényforrások kombinációjával oldjuk meg: a fénycső és napfényspektromú lámpa alapvilágításnak alkalmas. Mindezt egészítsük ki melegítő spotlámpával. Speciális, hüllők számára gyártott fényforrást is beszerezhetünk a díszállat-kereskedésekben.
Szüksége van vizestálra is, de azt is meghálálja, ha a terrárium egyik sarkában a talajt enyhén nedvesen tartjuk. 8-10 évesen válik ivaréterré. Az egészségesen tartott görögteknős ősszel sem lassul le, étvágya nem csökken, nem is akar igazán telelni. Teleltetésre csak akkor van szükség, ha szaporítani szeretnénk.

Mocsári Teknős

Ismertetés

Egyetlen vadon élő hazai teknősfajunk, esnél fogva összetéveszthető más hüllővel. Az állatkereskedésekben vásárolható észak-amerikai eredetű vörös fülű ékszerteknőst ugyan esetenként ki-kiengedik, ha gazdájuk megunta, de a szabad természetbe (tehát nem városi tavacskákban, kerti medencékben) való bizonyított túléléséről, azaz átteleléséről még nincs tudomásunk. A tőlünk délre élő, növényevő szárazföldi teknősök görög teknős mór teknős pedig melegigényesek, a mi kontinentális, fagyos teleinket a szabadban nem élik túl, bár egyes elengedett példányokról időnket felröppen a hír. A mocsári teknős mintegy 15-20 cm-es páncélhosszúságú, állóvizekbe gyakori, ragadozó víziteknős. A páncél csontos lemezeit szarupajzsok borítják, amelyek alapszíne többnyire sötétbarna vagy zöldesfekete, rajta élénk vagy elmosódott, középről sugarasan szétterjedő citromsárga pettyezettség látható. Nem ritkák a teljesen sötét, egyszínű, de a sárgán domináló példányok sem. Hátpáncélja mérsékelten domború, a gerinc mentén többnyire 5 nagy, hatszögletű pajzs sorakozik. Ezeket kétoldalt újabb nagy pajzsok veszik körül, míg a szegélyt kisebb, keskenyebb pajzsok alkotják. A haspajzs a nőstényeknél lapos vagy enyhén domború, a hímeknél inkább homorú. Fejét, végtagjait és farkát védekezésül képes páncéljába behúzni, s ilyenkor szinte senki és semmi nem férhet hozzá. Nyakát a nyakrejtő teknősökre jellemzően S-alakban meghajlítva, a test, hossztengelye irányában húzza vissza, nem pedig féloldalra hajtva, mint a nyakfordító teknősök. A hímek farka testükhöz viszonyítva hosszabb, töve vaskosabb, mellső lábaikon a karmok erőteljesebbek, szemükbe a szivárványhártya élénk narancsvörös vagy barnáspiros színű. Velük szemben a nőstényeknek rövidebb a farkuk, domborúbb a haspáncéljuk, szivárványhártyájuk sárgás vagy fehéres színű.

Elterjedés

Elterjedése majdnem egész Európát átfogja; hiánya a Brit-szigetekről és a vele szembeni kontinentális partvidékről, valamint Skandináviából az eljegesedés alatti visszahúzódással magyarázható. Magyarországon gyakori, (főként a síkvidéki, álló vagy lassú folyású vizekbe, vízlevezető csatornákban, ártéri területek, alföldi szikes tavakban, kubikgödrökben.

Életmód

A mocsári teknős a tiszta vizet kedveli, babonás tévhit az, hogy "a moslékban jól érzi magát". Mozgása a szárazon esetlen, de a vízben annál jobban úszik. Ragadozó állat, de nem veti meg a dögöket sem, ő a vizek hullaeltakarítója. Felszínen lebegő haltetem vagy fenékre süllyedt döglött béka; egyik sem marad rejtve előtte; hamar akár csapatnyi teknős összegyűlik és éles karmaikkal, szarukávás állkapcsukkal szétmarcangolják, eltüntetik a maradékot. Előszeretettel napoznak a vízen úszó fatörzseken vagy a partról benyúló ágakon, esetleg magán a parton; de látásuk kitűnő, és már több tíz méterről egymást riasztva belecsusszannak a vízbe, ha valaki közeledik. A mocsári teknős tojásokkal szaporodik, amelyeket (mintegy tucatnyit) a nőstény a vizek pattján a homokba vagy a tőzegbe rak. A körülbelül 2 x 3 cm-es ovális tójásokból augusztus-szeptemberben kikelő kisteknősök alig dióhéjnyiak. Telelni a kifejlett állatokkal együtt az iszapba vagy a parton fagymentes helyre húzódnak.

Természetvédelmi helyzet

Fennmaradásának érzékeny pontja a tojások kikeltetésére alkalmas, meleg, nyílt, de zavartalan fészekrakó hely, amelyek sajnos egyre fogynak a vizek környékén. Alföldi élőhelyeinek nagy része a lecsapolások következtében kiszáradt, a vizek, csatornák környéke pedig sokszor beépül; ill. zavaró forgalommal terhes.

---

Ékszerteknős

Az ékszerteknősök (vörösfülű ékszerteknős, Trachemys scripta) barátságos állatkák. Hamar megszokják környezetüket. Ha mindennap azonos időben és valamilyen jelzés kíséretében etetjük őket, a jelzés hatására szinte rohannak az etetés helyére és nyakukat nyújtogatva várják a számukra ínycsiklandó falatokat, ezáltal is örömet szerezve gazdájuknak!

Az ékszerteknős története

Az ékszerteknősök Észak- és Dél-Amerikából származó, vízben élő állatok, pontosabban nem is egy fajt takar ez a kifejezés, hanem több rokonfajnak a gyűjtőneve. Az állatkedvelők figyelmét mindenekelőtt apró termetükkel hívják fel magukra, ugyanis a kereskedelemben kapható példányok nagysága csak ritkán haladja meg a tízforintos fémpénz méretét. Elöljáróban fel kell világosítanom a kedves olvasót, hogy megfelelő táplálás mellett ezek az apró állatkák szépen növekedésnek indulnak és általában elérik akár a 20 cm nagyságot és a 25 éves életkort is.

Az ékszerteknős több rokonfaj gyűjtőneve

Hol vegyünk ékszerteknőst?

Az állatkereskedésekben kapható teknősök többsége egyenesen Amerikából érkezik. Az egészséges ékszerteknős egyenesen úszik (a féloldalas mozgás tüdőgyulladás jele lehet), páncélja kemény. A puha páncél valamilyen hiánybetegségre vezethető vissza.

Az ékszerteknős terráriumának kialakítása

Az ékszerteknősök elhelyezésére úgynevezett akvaterráriumot kell berendeznünk. Ez azt jelenti, hogy a megfelelő méretű üvegterráriumot úgy kell kialakítani számukra, hogy egyik felében mintegy 120x 60 centiméter alapterületű, 25 cm mélységű, úszkálásra alkalmas víz legyen, amelyet célszerű egy nagyobb teljesítményű akváriumszűrővel tisztán tartani. A másik felében pedig olyan kavics-, illetve sóderaljzatot képezzünk ki, amelyre a teknősök ki tudnak mászni, tehát lejtőt alakítsunk ki a vízben. A korábban sekély vízben tartott állatokat fokozatosan szoktassuk hozzá a mélyebb vízhez, ugyanis a hirtelen úsztatás végzetes lehet számukra.

A teknősök nagyon szeretnek sütkérezni és általában kedvelik a meleget, ezért a víznek el kell érnie a 25-30 °C-os hőmérsékletet. Ezt megfelelően fűtött lakásban könnyen megteremthetjük csekély belső fűtéssel, a közismert akváriumi fűtőberendezésekkel. Ha azonban fűtenünk kell a vizet, akkor a terráriumot egy üveglappal takarjuk le, különben a meleg vízben lévő állat hideg levegőt lélegzik be, ami tüdőgyulladáshoz vezethet.

Az egészséges ékszerteknős egyenesen úszik

Ha az akvaterráriumot nem tudjuk úgy elhelyezni, hogy naponta több órás napfény is érhesse, tanácsos olyan világítást készíteni, mely bizonyos hőt is sugározva lehetőséget nyújt teknőseinknek a sütkérezésre.

A vízbe vízinövényeket telepíteni nem szükséges, de a "szárazföldi" oldalra nyugodtan ültethetünk olyan növényeket, amelyek kedvelik a sok vizet (vízipálmákat, zöldikéket, filodendronokat, pletykákat stb.). A betelepítésnél gondoljunk arra is, hogy teknőseink viszonylag rövid idő alatt elszennyezik a vizüket, ezért gyakrabban kell azt cserélni. Ilyenkor nagyon ügyeljünk arra, hogy a friss víz hőmérséklete megegyezzen az eredetivel! Ha szűrőberendezést működtetünk, a vízcserék lényegesen ritkábban szükségesek.

Mit egyen az ékszerteknőst?

Az ékszerteknősök ragadozó állatok, ezért táplálásukra elsősorban az élő eleségek jöhetnek számításba. Ilyenek az apróbb halak is, ezért a teknősöket soha se tegyük hallal betelepített akváriumba, mert ez drága játéknak bizonyulhat. Szívesen fogyasztják az élő vízibolhát, tubifexet, a nagyobb példányok az élő lisztkukacot, lepkéket, legyeket. Alkalom adtán jó étvággyal bekebelezik az élő szúnyoglárvákat is. Ne etessünk szárított bolharákot, szárított halakat, szárított marhaszívet és a húsokat is kerüljük, ezek ugyanis súlyos vitaminhiányhoz és elhulláshoz vezethetnek! A legjobb táplálék a fagyasztott apróhal - olcsó, könnyen beszerzhető és a teknősök számára a legegészségesebb! A halak minden részét - a csontokat és belsőségeket is - etessük meg! De vigyázzunk, nehogy túletessük!

Míg az apróbb példányokat naponta kell etetni, addig a nagyobbakat elegendő kétnaponta. A túletetés következtében felgyorsul a növekedésük, és egykettőre azt vesszük észre, hogy a szinte ékszerként csillogó aprócska teknőc szépen fejlett, zöld állattá növekedett, amelynek csupán a színe tér el a jól ismert hazai mocsári teknősétől.

Az eleséget mindig a vízbe adjuk. Mindig csak annyit, amennyit az állat 10-15 perc alatt elfogyaszt. Még jobb megoldás, ha etetés céljából a teknőst kiemeljük szokásos helyéről (pl. egy lavórba), és csak az etetés befejeztével helyezzük vissza. Ezzel lényegesen csökkenteni lehet a terrárium vizének beszennyeződését. A lisztkukacot, lepkéket csipesz segítségével is etethetjük. Ezt a módszert az ékszerteknős gyorsan elfogadja, és jókedvűen kebelezi be az ily módon felkínált falatokat is.

Az ékszerteknős gondozása

Ne feledkezzünk meg az ásványi anyagok, vitaminok pótlásáról sem! Ha nem áll módunkban rendszeresen apró halakat, csigákat beszerezni, szükséges heti egy-két alkalommal kevés sovány marhahúsdarabkában kalciumfoszfátot vagy szépiareszeléket adni, és ezt csipeszről kínálva a teknőccel lenyeletni. A vitaminok pótlása is hasonló módon történhet. Nem árt, ha egy-egy salátalevélkét is megkísérelünk elfogadtatni kedvencünkkel. Az ékszerteknős társaságkedvelő, ezért helyes több példányt is együtt tartani. Figyeljük az állatok viselkedését! Rendellenesség észlelésekor haladéktalanul forduljunk állatorvoshoz vagy kérjük ki gyakorlott terrarista tanácsát. Ez különösen akkor elengedhetetlen, ha a páncél puhulását észleljük!

Hogyan szaporodik az ékszerteknős?

A teknősök tojással szaporodnak. Az ékszerteknős nem utódgondozó, eredeti élőhelyén a tojások kiköltését a napra bízza. Mesterséges keltetés esetén gondoskodnunk kell a megfelelő páratartalomról és hőmérsékletről. Az ékszerteknős-tojások kiköltéséhez 95%-os páratartalom, illetve 27-29 °C-os hőmérséklet szükséges. A tojások forgatását kerülni kell. A kis teknősök 100-120 nap alatt bújnak ki a tojásból.